Éjfél. Vagy legalábbis mindjárt. A szobatársam Final Fantasy XIII-at játszik, én meg írom a vége-hossza nincs feljegyzéseimet a New York-os regényemhez. Akárhová nézek a szobámban mindenhol vannak jegyzeteim. Matekfüzetekbe írom az egyes jelenetekverzióit, illetve a Kávézóm csomagolópapírjaira rajzolom a helyszínek térképét, a karakterek mozgásait. Eldöntöttem, hogy a regényt 250 oldal alatt kell tartani, hiszen a mai világban az embernek nincsen ideje Thomas Mann és Charles Dickens hosszúságú könyvekhez. Szerencsére a stílusom eddigis gyorsan olvasható volt, pörgő párbeszédekkel, de most ennek még gyorsabbnak és pörgőbbnek kell lennie, és mindezt úgy, hogy az emberek tudják követni.

A szünetekben blogokat olvasok, hogy feldobjam magamat. Legjobban az utóbbi félévben Kaliforniába, Los Angeles-be érkezett magyarok, illetve angolok naplói érdekelnek.

Az áloméletem egy éve így nézne ki: 3 hónap London, 3 hónap New York, 3 hónap Budapest, 3 hónap Los Angeles.