Ma reggel kicsit késve érkeztem, de nem vettem ki a reggeli szünetemet, szóval valahol kiegyensúlyozódott a dolog. A Menedszer lány nem panaszkodott, dolgozott velünk, pörgött mint még soha. Majdnem egy idős velünk, angol, afrikai fekete. Általában sosincs időnk beszélni, hiszen annyi papírmunkája van, de amikor mégis egy-egy elejtett szóból kiderül egy hihetetlenül olvasott személyiség, ráadásul nem kevés kritikai érzékkel megáldva. Kedvemre való tény ez, és biztos vagyok benne, hogy amikor felfedez valaki mint az évszázad forgatókönyv-íróját, a későbbiekben is kapcsolatban maradok vele.

Egyetlen dolgot nem kedvelek benne, és az az a filozófia amit valószínűleg egy óvonőképző-dokumentumfilmben láthatott: ha a csoportjában két karakter nem szívleli egymást, azokat egyedül kell hagyni. Na, ez eddig sem vált be, és ezután sem fog.

Hajnal. E''-vel csinálom a kávékat. Keményen megharcolunk az első két percért, hogy nyugodt és békés legyen, de mint minden tvsorozat epizódnál már az első reklámblokk előtt kell egy jó konfliktus. Hát nálunk ebből nem volt hiány.

Úgy vibrált a levegő, ahogy csak egy kelet- és egy nyugat-Európai kultúrában felnőtt gyerek között tudott. El is ejtette az egyik rendelést, szóval csak úgy úsztunk a félliteres kapucsinóban. Felajánlottam neki a segítségemet, mint jó keresztény. Mint jó forgatókönyv-író szerettem volna megjegyzéseket fűzni az eseményekhez, de a kereszténység győzött.

Egész addig, amíg megint összevesztünk valamin, és dagnosztizálni akartam E''-t mint egy lehetetlenül ostobát - én elejtettem egy nagyadag teát rá a bár díszitésére.

Kínomban elkezdtem röhögni. E'' nagy sportember aki napi háromszor issza a proteinshake-jeit, és még soha nem dobott el semmit, nekem meg egyszerűen születetten jó reflexeim vannak.

- Elnézést, asszonyom, a kollégám már megint bevan szívva - fogadkozott E'' a vendégnek.

Na, ezzel aláírta az örök háborús-szerződést.

A további két percben fordulatos párbeszédbe bonyolodtunk, aminek az lett az eredménye, hogy E'' elment vécére egy jó negyedórára. Utána viszajött főzőtt egy-két kávét, majd megint visszament a mellékhelységbe. Ez nálunk normális, ha valaki megsértődik. Mindenkinek Iphone-ja van vagy Blackberry-je (Nagy-Britanniában ez ingyen van előfizetéssel, így könnyű), szóval el lehet ütni az időt könnyen.

Butcher mint egy nyugdíjas olajmágnás beslatyogott a bárpult mögé.

- Mi a sztori? - kérdezte köszönésképpen, és egy pillantást vetett a szokásos nagy tömegre. Több mint 50 ember állt sorba a kávéjáért.

- Jó reggelt, hogy vagy? - kérdezte a vendég a pénztárgépemhez léphez, mielőtt válaszolhattam volna Butchernek.

- Új nap, új kihívások, még szerencse, hogy tele vagyok energiával, és egy kiváló csapatban dolgozhatom - vigyorogtam az indiai férfire, aki mögött E'' sunnyogott vissza, és akinek feltűnően világos kékes-zöld szeme volt (kontaktlencse talán?)

- Egy chait, kérek szépen, a szokásosat - mondta.

Na, egy több mint 10 000 embert kiszolgáló éttermi részben dolgozom évek óta, és a kedvenc szövegem mindig ez lesz: "A szokásosat". Nincsen problémám a memóriámmal, de azért néha meginogok ebben a hitemben.

- O, nincsen pénzem. Várj, egy perc és it vagyok! - Azzal elillant a bankautomaták felé.

Gyorsan összedobtam a chait (chai-szörp, forró víz, habos tej a tetején), amíg B összerakta magának a kávéfőzéshez kellő felszerelését.

- Mi ez? - nézett a pohárra.

- Chai - feleltem, miközben a tömeget fürkésztem. Most invitáljak egy újabb kedves várakozó üzletembert a pulthoz, vagy várjak a kontaktlencsésre?

- Ez neki lesz? - így B

- Igen - bólintottam, miközben a visszatért kontaklencsés kártyájáról leemeltem az összeget. - Add ki. Tökéletes.

B csak bámult a pohárra. - Is it perfect? - mosolygott a fogát szívva.

Én szeretem a lehető leggyorsabban kiszolgálni a vevőket, szóval ilyen apró-cseprő dolgokon való fennakadás nem jellemző. Szóval csak azt mondom, "ez így tökéletes", aztán minden menjen a maga dolgára.

A kontaklencsés nem örült a kapott chai-jának.

- Elnézést ez extra forró, víz nélküli, alacsony zsírtartalmú, hab nélküli chai?

Eh?

Megértően visszavettem a poharat. - Nem, uram, de a következő az lesz - sóhajtottam.

"A szokásosat". Hogy lehet egy ilyen rendelést megjegyezni? Olyan mintha azt kérné "A szokásosat egy pohár vizet" Aztán kiderülne, hogy a víz forró, és van benne cukor, kis citromlé, és egy kis teafű.

B felnevetett. - Is it perfect, Matyas?

Na, egésznap ez volt a szlogen.