Álltam a pultban a Kávézóban és daráltam le a Vendégeket. Az 50 méteres sor persze gyorsabban gyarapodott, mintahogy én áttudtam volna venni a rendeléseket. Angliában papírpoharakat használunk a forró italokhoz, mert senkinek sincsen ideje leülni az elfogyasztásához. Mindenki rohan. Az utóbbi időben (Budapesten voltam és két óránént ettem valami nehéz étket a vendégségekben) jól elhíztam, szóval mint fitnesst fogtam fel az ugrabugrálást. Hogyan vigyük át a Schubert Norbitól tanult gyakorlatokat a dolgoz hétköznapokba? Így.

Ketten munkálkodtak a kezem alatt, az egyik elvette az üres papírpoharat, és a megfelelő eszpresszó mennyiséget töltötte bele és-vagy begyűjtötte a kroaszant vagy muffint vagy miniszendvizset hozzá, míg a második elkészítette a kávét.

Jött ekkor Butcher. 30valahány éves, sziciliai.

Megjelenése számomra mindig a nap egyik fénypontja. Mint amikor a Rémrendes Családban megjelenik az Al Bundy és a (képen kívüli) közönség ovációval fogadja.

- Matyas, mi a sztori? - kérdezte.

Pontos mint a svájci óra: munka kezdés előtt 15 perccel jelenik meg, és elfogyasztja az eszpresszóját. Koffein menteset természetesen, mert mint mondja "itt jobb nem felébredni".

Sajnos nem nézek tv-t, mert a könyv-biznisz és az edzések mellett nem igen jut rá időm, de a The Bill-t azért ismerem. Hasonlít a Barátok közt re, csak egy rendőrörsön játszódik.

A sorbanállók közül kitűnt a rendőrnő. Fehér-fekete ruhában volt, nyakában az egyenruhához tartozó szintén fekete-fehér kendő. 165 centis lehetett, egy kis túlsúllyal. Haját szőkére festette, és szorosan hátrakötötte. Szemüvege mögül szúróstekintet pásztázta a környezetét, de szemkontaktust nem kezdeményezett senkivel. Alapvetően egy egészségesen kettős személyiséget véltem felfedezni benne. Szolgálatban szigorú, de szolgálaton kívül valószínűleg fel se ismertem volna. Jó és megbízható barát kategória.

Kezében szendvicset tartott, és arra gondoltam, hogy most számoljam vagy ne számoljam? Magyarhonban nem hiszem hogy beütöttem volna. Azt mondtam volna, hogy a ház vendége. Biztosan jobb dolga is van minthogy végigállja a 18-20 percet a sorban.

Amikor elémlépett megfordult a fejemben, hogy elkérjem a telefonszámát. Bár a közeljövőben nem terveztem kihozni egy regényt brit rendőrökkel, de sosem lehet tudni, hogy mikor jön jól az információ. Meg akartam kérni, hogy vezessen körbe az Örsön. Az Olimpia 2012-ben való körbevezetésemmel rengeteget tanultam, amit internetről vagy könyvekből, vagy másodkézből soha nem kaptam volna meg.

- Jó reggelt! - köszönt a Rendőrnő színtelen hangon, mintha csak a papírjaimat akarná ellenőrizni.

Nem volt szemkontaktus, de azért én rámosolyogtam.

- Jó reggelt kívánok, madam! - kezdtem.

Vagy kezdtem volna amikor Butcher rámmutatott az ujjával: - Kérem, vigyék el ezt az embert!

A Rendőrnőnek felpattant a szeme.

Bennem megakadt valami.

A sziciliai gyerek meg felnevetett, amikor látta, hogy a poénja működik.

- Öö... - mondtam.

A Rendőrnő szeme kettönk között ugrált, mintaki tenniszmeccset néz a tévében, és automatikusan követi a labdamozgását.

Aztán látta végre, hogy nem vele szórakozunk, sokkal inkább VELEM - felkuncogott:

- Jól van beviszem - felelte Butchernek. - De ha maga is jön!

Ez úgy megint megadta az alaphangulatát a napnak!

X