Szokasos hetfoi napnak indult a reggel. Tomegek a metron, tomegek az irodaepuletem foldalatti bejaratanal, tomegek a 3. emeleti kavezomnal. A normalisnak mondhato 50 meteres sor helyett Kinaig alltak a nyakkendos uzletemberek. Engem megszeppentett a latvany, oket nem. Ki beszelt a mobiltelefonjan, ki irt az aktakotegeibe, ki csevereszett a kollegaival.
Szeretem oket. Tobb mint 3 eve dolgozom itt, es egyszer nem lattam egyetlen angolt sem kiborulni. Miattuk tartottam meg ezt az allast ilyen sokaig. Turokepesseguk Buddhaeval vetekszik, nem alszanak mint Stephanie Meyers vampirjai, es az eszuk vag mint a borotva. Csak meseld el nekik, hogy milyen bajba keveredtel a hetvegi bulik alkalmaval, vagy azt hogy az orszagodban vallalkozast inditasz, ok abban a minutumban "brainstormingot" tartnak, vagyis elomlesztenek az otleteikkel.
Na a kiszolgalo szemelyzettel mar teljesen mas a helyzet. A brit atlaghoz kepest keveset fizeto ceghez (8-10 font per ora) csak kelet-europaiak jelentkeznek. Ez meg nem lenne baj, ha nem hoznak magukkal a kulturajukat. Megmagyarazom: csak allj egy keveset a kavezo pultjanak a belso oldalan, majd setalj at az asztalokhoz, ahol a vendegek (customer-ek) foglalnak helyet. Mintha a TV-csatornat valtanal. Egyiken a Sopranos cimu maffia sorozat megy mig a masikon a Csengetett mylord.
A draga egyetemeken vegzett brokerek kacifantos mondatokban 15 kotetes bovitett kiadasu szotarokban is nehezen fellelheto szavakkal fejezik ki, hogy szombaton a sarga foldig leittak magukat, mig mi, a vendeglatosok szimpla 2 szavas mondatoknak nem nevezheto csokevenyeket durva akcentussal morogva lokjuk oldalba egymast.
A mai nap pedig egyfajta tetopont volt. Aki olvasta a konyvemet, a Londoni Naplo-t, az tudja, hogy szeretem ha kaosz vesz korul. Hat a mai nap maga volt a mennyorszag. A sziciliai gyerek, akit en Butcher-nek becezek (o is engem, amugy, de ez egy masik tortenet) egy hirtelen fordulattal foldhoz vagta a tejes kancsot. Egy liter forro, habos tej csapodott fel a terdunkig.
A teljes menedzsment korulottunk forgott, olyanok is, akiknek annyi ev utan sem tudom a nevet, mert minden szokoevben dugjak ki a fejuket az irodajukbol. A felhokarcolomban tobb mint 10 000 dolgozo van plussz a vendegeik. Rajuk van 4 kavezo, 1 etterem, 1 szendvicsbar.
Na, ma egy penztargep mukodott.
A portugal "mindenkikedvence" Johnny volt a szerencses, hogy a rovidebbet huzza, es igy bebizonyithatta a ratermettseget. Izzatt mint a lo. Csorgott rola a viz, mintha a lila egyenruhajaban allt volna a zuhany ala. Tobb szaz embernek a megrendeleset kellett kiszamlaznia. A magyarokrol tudja a vilag, hogy baratsagosak es megbizhatoak, es en is ennek az imazsnak a tukreben mogealltam, es nem zavartam a kapkodasaban. Utotte a kasszat mint ahogy az elso vilaghaborus katona morzezza a veszjelet. En meg nyugottan, bar vigyazva, nehogy megegessem a szamat a forro teaval, szorcsolgettem a reggeli earl grey-emet.
Ha valamit elakarsz rejteni, tedd jol lathato helyre. Igy voltam en is a surgolodo bandam kozepen. Johnny csak emelte hatra a vastag papirpoharakat, amig valaki el nem vette tole, es el nem keszitette a filccel rafirkantott jelek szerinti italt.
SC - skimmed capucchino - kapucsino zsirszegeny tejjel.
Mo+3 - mocca extra shot - dupla mokka
stb stb. oldalakon at sorolhatnam.
2 perc telt el azota, hogy elkezdtem a munkamat. Iszom az earl grey-t. Kapok helyzetjelentest, miszerint Ernestas es Ed hianyzik. Januar leven, mindenki visszatert a szabadsagbol, hipererosre feltoltodve. Csucsforgalom.
Ah!
Ehhez nem eleg a tea. Bevetem magamat a forgatagba, es neki allok kavekat csinalni Butcher-rel. Az elso termeszetesen az enyem. Espresso machiatto. Benyomom. Kozben mar het pohar sorakozik a mi pultreszunkon. B forralja a tejet, en meg csinalok minden egyebet. B 35 eves es hihetetlenul gyors. Szoval majdnem olyan mint en. Meg egy kicsit igyekszik talan utol er. Szeretek vele dolgozni. Kulonosen azert mert a legnagyobb fejetlensegben sem vesziti el a humorat. Szarkasztikus mint en. Fotema, hogy itthagyja ezt a melot. Talan most. Talan penteken. Mindegy. Nevetunk. Tucatjaval kapjuk Johnny-tol a poharakat, es mi fennakadas nelkul varazsolunk belejuk latte-kat, kapucsinokat, americanokat.
A sor persze egyre gyulik. Mintha fel Anglia itt varokozna a pult mogott. 4-es sor. Bekigyozik az etterembe. Mosolygo arcok. Nehanyan integetnek. Ismerjuk a nagyreszuket nevszerint.
Jon a fonok: - Ki megy szunetre?
Melleugrok: - Ha nem jelentkezik senki, akkor en.
Felkapom a meg felig ures teamat, es eltunok a szinrol, mielott meg barki barmit is szolhatna. Mennem kell a masik epulet konyvtaraba, mert SMS-t kaptam: megerkezett Anita Blake: Burnt Offerings, amire mar olyan regota vagytam.
(Well, pentek ota. De meg kell jegyeznem, hogy a londoni nyuzsgesben az ido tizszer olyan gyorsan repul, mint Magyarorszagon)
--
Otthon: Aludtam egy orat. Masfel orat edzettem a szendvicsbar menedzserevel. Szeparcu, molett angol lany. Eros, akar egy traktort arrebb tolna. De azert en sem teljesitettem rosszul. Elfaradtam persze. Kenyszeritenem kellett magamat, hogy felebredjek. Tanuvallomast kell irnom, mert Butcher es a Lengyellany egymasnak esett egy ilyen szovaltas kisereteben: - B...meg, erted, b...meg. Na, ezt erted, latom.
En semmi kulonoset nem veltem felfedezni ebben a szovaltasban. Ugyolyan mint a napi tobb szaz ami lezajlik koztunk. Csak mivel egyetlen penztargep mukodott csak, es a teljes menedzsment lent volt a kavezonkban, ok hallottak. Meg a Lengyellany jelentette. Holnap lesz egy nagy Nyomozas az ugyben. Gondolom kiosztanak nehany fegyelmit.
Mint a legoregebb barista (mindjart 4 eve vagyok ott) valahogy mindig en vagyok a tanu. Meg valamiert mindig en kerulok a show legkozepebe.
Lehet, hogy le szokhatnek a teazasrol, es helyette a raktarban rejtozkodhetnek.
Tobbet holnap, a Vizsgalat utan.
Sziasztok
