Szerda. Stocktake. Ilyenkor mindig nagy a pörgés, hiszen minden egyes emelet csoportjából jobb esetben egy fő csak a leltározik (tehát nem szolgálja ki a vevőket). A mai nap viszont nyugottnak tűnt. 32 emberke állt a sorban a 3. emeleti Kávézónkhoz. Ez átlag alatti. Akkor szoktak ilyen kevesen koffeinre lesni, amikor karácsonyi ajándékok utáni hajszát folytat a nép vagy amikor a hó mint a legnagyobb tömegpusztító fegyver megöli Londont, kezdve a közlekedéssel.
Úgy döntöttem, hogy egy kicsit meghosszabbítom a 10 perces szünetemet. Egy kroaszanokhoz és muffinokhoz használt papírzacskóra írtam fontos jegyzeteket a regényemhez. Jópár regényt írtam már, de ilyen bonyolultat még nem. Minden egyes karakternek külön történet szála van, és ezek a legváratlanabb módokon keresztezik egymást. A régi regényeimben a karakterek nagyjából együtt mozogtak. Na most mindenki megy mindenhová.
Az éttermeben két nagy plazmatévét helyeztek el, hogy ezzel is megpróbálják elterelni a dolgozók figyelmét a valódi (vagy éppen álom)munkájuktól. Koncentrálnom kellett. Hm. A tévében Haitiről volt szó. "Logisztikai rémálomnak" nevezték a káoszt, amiben dolgozniuk kell. Az amerikai hadsereg biztosítja az önkéntesek biztonságát. Képsorok: Tömegek várnak, lökdösik, ölik egymást az ételért, amit a különböző szervezetek osztanak. A stúdióban ülő férfi azért katonásan nem engedi az arcának, hogy összefussanak rajta a ráncok. Pókerarc. Hát az enyém nem az.
Egy sor politikai kérdést vet fel a szituáció. Mennyire avatkozhatnak bele a különböző országok Haiti életébe? Ahogy elnézem a híreket a segítség kimerül abban, hogy mentik a sérülteket. De mi van azokkal, akik nem sérültek, éppen ellenkezőleg: épek, elevenek, erősek ahhoz, hogy egymást üssék különböző eszközökkel az ellátmányért. A küzdőfeleket nem választja szét senki.
Romok, romok és romok. Egy héttel a földrengés után egy 70 éves nőt húztak ki a romok alól. Egy Katedrális romjai alól!
Egy mesterbúvár (lehet hogy nem így kellene fordítanom, de mindegy, a lényeg érthető) arról nyilatkozott, hogy még a kikötő használhatatlanság állapotáig omlott szét. További képek: Amerikai repülőgépekről szállítmányt dobnak ki, amik ejtőernyők segítségével érnek földre biztonságban.
Ekkor Butcher vetette mellém magát. Az asztalom megingott.
- Matt, jó reggelt! Hallottad mi történt?
- Mi? - kérdeztem, és a teámat ráhelyeztem a jegyzeteimre, hogy ne tudja elolvasni az angolul írt részeket.
B-nek feltűnt a mozdulat. Neki minden feltűnik. Jó nyomozó válhatna belőle. - Újabb tanuvallomást írsz, vagymi?
Megráztam a fejemet. Fájdalmasan érintett, hogy emlékeztetett a hibámra miszerint egy apróságot (fontos apróságot) kihagytam a tegnapi papírmunkámból.
- A regényem - vontam vállat, és bekaptam a reggelim utolsó darabját. Az órára pillantottam. Két perce vissza kellett volna térnem a bárpult mögé.
- A vámpíros?
- Nem, azt már befejeztem. Ez egy másik. Mondd mi történt. A lengyel lány megint?
B legyintett. - Vele semmi baj. Tegnap együtt dolgoztam vele a földszinten. Jött, rámmosolygott, és köszönt is.
- Akkor mi a baj?
- A Főnök. Elolvasta a Tanuvallomásodat, mert nem egy lezárt borítékban adtad át a menedzsmentnek, és elmondta a lányoknak, hogy mit írjanak az övéikbe.
Néma csend.
Bámultam pislogás nélkül Butcher arcába.
B bólintott. Talán azt gondolta, hogy én azt gondolom, hogy mindez az én hibám. De nem gondoltam azt. Arra gondoltam, hogy mi lenne ha most nem pislognék.
Rémeket látsz, akartam mondani, de végülis csak ennyit válaszoltam: - A Főnökben megbízom. Ő és én vagyunk itt a legrégebben. Rajtunk kívül az emberek jönnek mennek. Te is beadod a felmondásodat pénteken. Annyi év alatt rengeteg lehetősége lett volna, hogy megmutassa: képes hátba szúrni bárkit. Ő nem olyan.
Csend.
B törte a fejét, én meg sajnáltam, hogy a barátaim élve megeszik egymást. Ha szuperképességeim lennének, akkor kicserélném a történet szereplőit, és azonnal szórakoztató lenne az egész. De így...
És B záróakkordként elmesélte, hogy mi történt reggel a raktárban, ahol is ráordított a Főnökre. Jézusom. Ez egy Kávézó, nem egy olajcég igazgatói ülése. Ott milyen harcok mehetnek a háttérben, ha ilyen kis emberek mint mi ilyen hatalmas feszültség megteremtésére vagyunk képesek egy teljesen bagatel ügy kapcsán. (Az ügy: B káromkodott a bárpult mögött)
Később megint találkoztunk a napfolyamán, akkor nekem volt mit elregélnem avval kapcsolatban, hogy hajba kaptam E'-vel. Nem akart 2-kor ebédszünetre menni, és ahelyett hogy szívességképen megkért volna, hogy cseréljünk időpontot, egyszerűen közölte, hogy az ÉN szünetem lesz 2-kor (ő meg eszik 11.30-kor) A hibát ott követte el, hogy elmosolyodott, amikor feleletképpen "Legyenúgy"-al elhallgatattam. Bármit, csak ne próbáljon velem ez a gyerek kommunikálni. Nem is sejtettem a csapdát a mosolyig. Meginterjúvoltam a Főnököt a részletekről, és minden a napvilágra került. A továbbiakban hagytam E'-t hadd főljön a levében. 11.30-kor grillcsirkét ettem, majd elfeleztem egy süteményt a Rambo becenevű 20kilós thaiföldi gyerekkel.
Bubbles mint a szélvész átvágott az éttermemen az ebédszünetben a falmentén, a tömeget ügyesen elkerülve. Feltöltötte a v-kártyáját az automatával (ugye mi nem fogadunk el készpénzt, van egy ilyen v-kártya, azt feltöltöd egy tetszőleges összeggel, azt levásárolod, amikor jónak látod. remélhetőleg amikor én nem vagyok szolgálatban :) , és visszaiszkolt a lift ajtókkal teli folyosóra. Ahogy figyeltem ledöbbentem a mozgásán. Mintha kényszerítette volna magát, hogy ne nézzen a kávézómra. Na. Ilyet. Az egyik legjobb barátomról beszélünk... (Egyébként bevallom az én hibám. A szombatot együtt kellett volna töltenünk a belvárosban, én meg elfelejtettem felhívni.)
A nap többi része a vendégek kiszolgálásával telt. A sor egy pillanatra se szakadt meg, szóval a 13 órás műszakom számomra 5 percesnek tűnt.
Egy pár percig azért volt egy kis lélegzetvételnyi időnk. E' megmutatta az iPhone-ján az edzéstervét. Kezdőlap: az izomcsoportok listája. Az érintőképernyőt megböktem a "mell"-nél. Egy újabb lista bukkant fel. Választási lehetőségek: képek alapján a gyakorlatok bemutatása. Jegyzetelési lehetőség. Eredményeidet statisztikába foglalja a program azonnal.
- "Kezdőre" állítottad? - figyeltem fel.
E' bólintott: - Az is nagyon nehéz.
E' egy félfejjel alacsonyabb, vékonyabb, és 10 kilóval nehezebb nálam. Szinizom. Mindennap edz. Én amikor kedvem tartja. Heti 3 alkalom. Igazából 4, de egyet le kell vonni, mert ha találkozom a többi magyarral az alagsori konditeremben, akkor órákig dumálunk. Szóval a program szerint ő a kezdő. Akkor én mi vagyok? Depresszióba esem, és fájdalomdíjként passzoltam a mai edzést.
A Lengyellánnyal zártam. Nem volt probléma. Remélem minnél előbb elfelejtődik az ő és Butcher ügye. Annyi más fontosabb dolog van. Mikor végeztem, Bubbles várt rám a bár melletti tisztító üzlethelységének a kapujában: - Már nem is beszélsz velem? - kérdezte.
(Vége a 3. epizódnak)
