Két évvel ezelőttig nem volt internetem, mivel havonta költözködtem London egyik részéből a másikba attól függően hol volt olcsóbb, vagy érdekesebb. Egyik lakás sem járt hozzáféréssel a világhálóhoz, így egészen 2010 januárjáig váratott magára a pillanat, amikor hozzászoktam a blogoláshoz.
Nem is igazán a blog írása az érdekes számomra, hanem az olvasása. 5 bloggert például napi szinten olvasok, és meg vagyok sértődve, ha azt látom, hogy nem töltöttek fel új anyagot. Ezért határoztam el, hogy naponta írok én is, legyen bármennyire is fura. Úgy értem, a netezés az életemből eddig heti félóránál többet nem vett igénybe. Ez folyamatosan változó tendenciát mutat. A mérföldkő természetesen az volt, amikor felfedeztem, hogy a kedvenc regény- és képregény-íróimnak folyamatosan frissülő jegyzeteik vannak a honlapjaikon.
Főleg a külföldi magyarok netes naplóit szeretem, hiszen ezek bepillantást engednek egy adott kultúrába magyar szemmel.
Én Londont, illetve Angliát már egy kissé unom, szóval szívesen áttelepülnék máshová. A döntést legjobban a blogok olvasása segíti, hiszen a magyar a világon a legpanaszkodóbb fajta, így nem általkodik néha 10 oldalt is írni egy adott apró témáról (pl moziban nincsen helyre szóló jegy, hogyan kezeljük a parkolóőröket stb). Így jön, hogy lassan a kanadai életformát jobban ismerem mint az angolt!
Ezúton szeretném megköszönni a sok szórakozást, amit a blogírók nyújtanak, hiszen ezeknek az anyagoknak az olvasása mára egy kikapcsolódási formává vált nálam.
x
