Unalom. A földszinti kávézóban voltam, mert Butchert felhívták Megbeszélésre. Én elég érthetően kifejeztem, hogy nem kívánok semmilyen megbeszélésen részt venni (nem csak most, soha) inkább dolgozok. Ahogy körbepillantottam láttam, hogy nem lesz egyszerű bezárni ezt a helyet 5 órakkor. 10 percem volt az említett időpontig, és gyakorlatilag semmi sem volt összekészítve. Jézus, 7-kor is itt leszek, és pakolok.
Morogtam egy rövidet, terveztem magamban hosszabban. Hogyan lehetne az egész procedúrát lerövidíteni?
Jött az épület biztonsági főnöke, és a helyettese. Az egyik kopasz és simán elmehetne egy Guy Ritchie filmbe, vagy Árpa Attila Argojába szerepelni, míg a másik hasonlít egy hajós kapitányra. Jó arcok. Kedvelem őket. A biztonsági főnökön csupán nyolc horzsolást számoltam össze.
- Mikor megyünk revanst venni? - kérdeztem, miközben átnyújtottam a teáikat, amiket már akkor megcsináltam, amikor még a folyosó felénél sem jártak.
A főnök nem értette. - Bosszút? Kin? Nem történt semmi.
Mutogatni kezdtem, és számolni. Horzsolásokat a fején. Némán.
- Harcosok Klubja. Hallottál már róluk? - húzta össe a szemét.
Elmosolyodtam. - Itt a -4. emeleten a parkolóban?
- Nem a másik épületben - bökött ki az ablakon.
- Á - Néztem ahogy a haverja vigyorogva tejet öntött a poharába.
- Tudod mi a Harcosok Klubjának az első szabálya? - kérdezte a biztonsági főnök komolyan.
- Hogy sosem beszélünk a Harcosok Klubjáról - vágtam rá a választ. A filmet nem láttam, de a könyvet többször olvastam. Az egyik kedvencem.
A főnök jelentőségteljesen bólintott, és a helyettesével együtt elsétáltak.
X
