Eldöntöttem, hogy diétázni fogok, hiszen hamarosan megyek New Yorkba, ahol mindenki - a hiedelemmel ellentétben - nádszál vékony, vagy hihetetlenül kigyúrt. A mai hétvégére már eleget írtam a regényembe, szóval maradt a hawaii-ozás. A lengyel haverom, aki nálunk vendégeskedik most lakást keres. Londonban egy szobáért manapság elkérnek 400-450 fontot egy hónapra, és akkor 5-6 emberrel vagy egy házba minimum. Ő meg ezt nem szereti, viszont nem akar többet fizetni. Ez a keresés ezekútán akár hetekig is elhúzódhat...
Pihenés. Tv. A True Blood tv-sorozatot elsőre megkedveltem, és nem csak azért mert szeretem a vámpírtörténeteket. A közösséget szélsőséges figurákon keresztül bemutató sztoriról nekem a Simpson jutott eszembe, de a hosszú, többszereplős Robert Altmant-féle jelenetek tették fel a must-see - nézni kell-listámra véglegesen. Egyetlen negatívum: a részek hossza, reklámok nélkülis majdnem egy órás, amit sosem tudtak megfelelően kitölteni. A második évadra ez megváltozott, mert minden karakternek külön történetszálat adtak. Nem hiába a vámpírsztorik istennője Anne Rice kommentált, szinte közvetített minden epizódot a facebookján. Elképzelem magamat ahogy én is ottélek velük.
Diéta. Utálom a diétákat. True Blood. A kísértés. A kettő kiütötte egymást az agyamban, és még mielőtt észbe kaphattam volna, már egy hatalmas pizzát ettem, és a jégkrém ottvárt a sorára a mélyhütőben.
Nyáron ha meglátnak a rokonok azt fogják hinni, hogy Európában az összes ember elhízott.
