Az egyik uj kolleganom megkerdezte egy evvel ezelott, hogy mennenk-e haza egyutt, ha mar ugyanazon a kornyeken lakunk. Termeszetesen beleegyeztem. Masfel orat beszelgettunk, cigiztunk, ettunk a Canary Wharf-nal a Temze partjan, aztan tomegkozlekedessel haza fele indultunk. A taskajaban egy szendvics bujt meg, ami szamomra egyertelmu volt, hogy sajat maganak tartogat vacsorara.
Amikor kiertunk az allomasra, akkor ramutatott az egyik - es egyetlen, aki igazi rezidens - hajlektalanra, hogy vele mar jo regen osszehaverkodott, es szokott hozni neki szendvicset, salatat ilyesmit.
A hajlektalant Dave-nek hivjak, mig a kutyajat, ami nyugodtabb egy kitomott allatnal, pedig Wesley. A kolleganom csevegett vele vagy 10 percig, aztan kivett par szalat a cigarettai kozul, es atnyujtotta Dave-nek, aki megkoszonte. Dave vegigvidaman, tisztaszivvel trefalkozott (nem angolosan, muen), es amikor kellett udvariasan figyelt. Kivancsi voltam milyen eloelete lehetett.
Erre ma, az uj lakotarsam a 19 eves lett lany meseli, hogy a huliganok megvertek Dave-et, kiutottek az elso fogait, es a tobbi is eltort. A kutyat legalabb nem bantottak... Szoval a lett lany a mai napot Dave-vel toltotte kint a platz-on, es a hapijaval vittek neki fajdalomcsillapitot.
A lett lany ismer egy fiatal lett hazaspart, akinek a 15 eves fiat vertek szet kemenyen, amikor tegnap setalt haza fele.
A tegnapi nap hihetetlen csendben telt. Talalkoztam magyarokkal (egy felhokarcoloban dolgozok, ahol 11 000 ember fut le es fel), es a nagyszuleink 1956-os, illetve 2. vilaghaborus elmenyeit osztottuk meg egymassal.
Tegnap meg mindig minden uzelt zarva volt, es meg tobb kirakatot deszkaztak be. Mar egy-ketto kinyilt, de a deszkak ott maradtak.
Pont azt beszeltuk meg melohelyen, hogy milyen dolog az, hogy nem a Parlament elott tolonganak ezek, miert a sajat utcaikat duljak fel. Megegyeztunk abban, hogy ott azonnal kilottek volna oket. De kit erdekel az, hogy ha nehany kelet-londoni gettoban felgyujtanak nehany kukat?
Az egyik kollegam Hackneyban lakik. Mindenki felajanlotta neki, hogy alhat nala. O erre azt felelte, hogy o fekete, szoval a lazadozok kozott siman vegig tud setalni. "De, teso, minden eg. Ezek mindent osszetortek, felgyujtottak. Nem tudtam aludni. Azt hittem ramtorik az ajtot."
A lengyel lany, aki Ilfordnal lakik, meselte, hogy kedden ezek a kapucnis kis gyerekek bandakban alltak az utaknal, es az autok ele ugraltak, allitottak meg a forgalmat.
A munkahelyem, a Kavezo, egesz heten pangott. Kortars irodalmi portalokat olvastam a mobiltelefonomon. Az erintett tersegekben lako kollegakat elobb hazaengedtek. Az egyik tulszokitett lany, mondta, hogy nem erti, miert engedtek el ot 4 orakkor, amikor ez pont az az idopont, amikor a randalirozast kezdik. Vagy elobb kellett volna ot elengedni, vagy kesobb. O is, mint a tobbiek is, nem sajnalkoztak, inkabb agresszivebben reagaltak le a dolgokat. A lanybol meg tobb velemenyt akartam kiszedni, de a beszelgetes a szilveszteri thaifoldi Moonlight Partyra terelodott, ami elete legangyobb bulijakent tart szamon.
Az egyik biztonsagi or tegap szinten hazament hamarabb, mert nehany alacsonyan szallo tegla telibe talalta a fia ovodajanak az ablakat, es tobb szulovel egyutt ment biztositani a teruletet.
A konditeremben lattam egy interjut a malajziai diakrol, akit egy csoport porolt el rendesen. Mutattak a CCTV-felveteleket is. Mellette valoszinuleg az ugyvedje ult. Most Dave-re gondolok, es a tobbi hajlektalanra, akit a pillanat mamoraban helyben hagytak a kapucnis gyerekek, es akik sose kapnak majd elegtetelt, sot lehet, hogy meg korhazi ellatast sem.
